Jubileumot és nagyberuházást ünnepelt a környei Transintertop Kft.
„In balance” – Egyensúlyban
Húsz évvel ezelőtt a Transintertop név egy mindössze háromfős, kis speditőr céget takart. Ma ugyanez a társaság háromszáz emberére, kiváló partnereire, jelentős számú járművére büszke, és arra, hogy szakmájuk élvonalába kerültek. A 7 milliárd forint feletti árbevételű vállalat, eredményei alapján, a magyar árufuvarozási piac 9. helyét foglalja el. Selmeczi Attila ügyvezető igazgatóval, a cég alapítójával a közelmúltban ünnepelt jubileum, illetve a február elején átadott nagyberuházás alkalmából beszélgettünk.
– Mikor állt a „startvonalhoz” a Transintertop?
– 1997-ben, már jó pár évvel a rendszerváltás után, abban az időszakban, amikor a szocialista tervgazdaságból kezdtünk átállni a piacgazdaságra. Szállítmányozóként dolgoztam, a gyakorlatban éltem meg, hogy az egykori állami külkereskedelmi vállalatok megszűntek, a különféle IMPEX-ek piaci alapokon vállalkozni kezdtek. A munkám révén nagyon sok fuvarozással, szállítmányozással, kereskedelemmel foglalkozó cég szakmai irányítóját ismertem, sőt kifejezetten jó kapcsolatot ápoltam velük. Ezt ma úgy mondanánk, hogy értékes kapcsolati tőkével rendelkeztem.
– A munkahelyemen, ahol szállítmányozóként dolgoztam, nem sikerült az általam elképzelt szakmai utat megvalósítani, így elváltak útjaink. Különösebben nem voltam elkeseredve emiatt, több helyről is kaptam állásajánlatot, de én tudtam, hová szeretnék elhelyezkedni. Alvállalkozóként akkor már régóta együtt dolgoztunk egy sárisápi fuvarozóval, akivel remekül megértettük egymást. Felkerestem, és felajánlottam szolgálataimat, és persze ezzel együtt az említett kapcsolati tőkémet is. Tudtam, hogy sok helyütt ezt nagyra értékelnék, de semmiképp sem szerettem volna olyan helyre menni, ahol csak a két lábon járó üzleti potenciált látják bennem. Itt ettől nem kellett tartanom. Arra viszont nem számítottam, hogy a főnökjelöltem, Székesi János nemet fog mondani.
– Ahelyett, hogy felvett volna, és kiaknázta volna a bennem rejlő üzleti potenciált, arra ösztökélt, hogy álljak a saját lábamra, alapítsak önálló vállalkozást. Ehhez nem csak az indulótőkét biztosította, de a saját autóit is a rendelkezésemre bocsátotta.
– Eddig a pillanatig meg sem fordult a fejemben, hogy vállalkozzak. A célom csupán annyi volt, hogy eltartsam a családomat, illetve hogy élhető körülményeket biztosítsak nekik. Ilyen ajánlatra azonban nem lehet nemet mondani. Átbeszéltük a feleségemmel, Krisztinával – aki akkor épp GYES-en volt -, és úgy döntöttünk, belevágunk. Egy kis speditőr cégben gondolkodtunk, ami szállítmányozással, fuvarszervezéssel képes lesz biztosítani a családunk megélhetését.
– Hallatlan előny volt, hogy ott állt mögöttünk egy stabil, már akkor elég sok autóval rendelkező cég, mely alapvető biztosítékot jelentett a partnereinknek. Garantálni tudtuk, hogy amit elvállalunk, azt teljesíteni is tudjuk.
– Nekilendültünk, és szépen fejlődni kezdtünk. Krisztina otthon a nappaliban, egy kis Erika írógépen készítette a számláinkat – szerencsére pénzügyesként ez épp testhezálló munka volt a számára –, mi pedig hárman – egy volt kollégámmal és egy frissen felvett adminisztrátorral – megkezdtük a munkát Környén, ahol a jelenlegi telephelyünkön béreltünk egy kis irodát.
– Negyedikként, János mindenben támogatott bennünket, de emellett semmibe sem szólt bele, mindenben önállóan dönthettünk. A legnagyobb segítséget az jelentette a részéről, hogy mindig a sor végére állt: vagyis ő kapta meg utoljára a jussát, így a bevételeinkből mindig stabilan fizetni tudtuk az alvállalkozóinkat. Persze azért nem maradtunk adósa, a végén ő is mindig megtalálta a számítását.
– Mikor lett a kis speditőr cégből fuvarozó társaság?
– Még egy év sem telt el az indulástól, már tudtuk, hogy az elején tervezett kis családi vállalkozáson túl kell lépnünk, ha hosszú távon szeretnénk fennmaradni. A stabilitás megkövetelte, hogy legalább közepes szintű társasággá fejlődjünk. Ehhez már elengedhetetlen volt a saját „flotta”. Megvásároltunk egy háromautós kis fuvarozó céget, de bármennyire megerősödtünk, továbbra is János barátunk segítségére szorultunk. Nélküle nem tudtunk volna eleget tenni a fuvarozókra előírt elvárásoknak: olyan szakmai vezető kellett, aki minimum két év szakmai gyakorlatot fel tud mutatni. János tulajdonosként belépett a Transintertop Kft.-be, de ahogy eddig, ezután sem szólt bele a működésünkbe.
– Ugyancsak az ő szaktudására támaszkodtunk, amikor megérkeztek az első saját autóink. Sokat segített a műszaki háttér biztosításában, amiről akkoriban mi még vajmi keveset tudtunk.
– Az első hat évünkben lépésről lépésre haladtunk, minden esztendőben növekedtünk. 2001-ben értük el a sokak által vágyott álomhatárt, az 1 milliárd forintos éves árbevételt. Mi azonban ennél is fontosabbnak tartottuk, hogy mindig a stabilitást tartsuk szem előtt.
– 2004-ben az uniós csatlakozás alapjaiban formálta át az önök piacát. Előny vagy hátrány volt a piacnyitás?
– Egyik pillanatról a másikra minden megváltozott a fuvarozásban. Megnyíltak a lehetőségek a további növekedésre azzal, hogy megszűntek a korlátok, a tevékenységi engedélyek. Mi igyekeztünk a magunk hasznára fordítani az új helyzetet. Akkor már annyian voltunk, hogy a tatabányai irodánkat kezdtük kinőni – közben János és mi is vettünk egy-egy lakást a Tas vezér úton, amit összenyitottunk –, ezért úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy saját telephelyet hozzunk létre. Az autóinkat már akkor is Környén, a mostani telephelyünkön parkoltuk, de azokban az években még csak béreltünk itt egy kis sarkot, ami ugyancsak egyre szűkebbnek bizonyult.
– János tulajdonosként már nem szeretett volna az új telephely megvásárlásába belefolyni, ezért az ő részét kivásároltuk, és magunk léptük meg a fejlesztést. A kapcsolatunk azután is baráti maradt, ezt követően is számolhattunk az autóival, de önállóak lettünk, már magunk oldottuk meg a szervizes feladatainkat, az elszámolásainkat. Korrekt módon, jogilag elváltak útjaink, és ki-ki a maga elképzelései szerint folytatta az útját.
– Mi ugyan úgy folytattunk mindent, mint annak előtte: lépésről lépésre haladtunk előre. Kialakítottuk előbb az irodánkat, majd elkezdtük bővíteni a telephelyet, praktikusabbá, szebbé tettük azt. Fejlesztettük és korszerűsítettük az autóparkunkat, és ezzel együtt növeltük az ügyfélkörünket, no meg a létszámunkat is. Gyarapodtunk egy közel 1000 négyzetméteres raktárral is, és 2005- re már 30 szerelvénnyel rendelkeztünk. A töretlen fejlődés eredményeként 2007-re az árbevételünk elérte a 2 milliárd forintot.
– Aztán jött a 2008-as világválság. Ez hogyan érintette önöket?
– Köszönhetően az addigi feszes, nem túl megengedő gazdálkodásunknak, viszonylag kevés hitellel rendelkeztünk, így meg tudtuk őrizni a stabilitásunkat. Nem kellett visszafejlődnünk, sőt növekedtünk! A legnehezebb 3-4 esztendőt nem csak átvészeltük, de az addigi legjobb éveinket sikerült megélnünk. A stratégiánk – miszerint mindig arra törekedtünk, hogy picit másképp csináljuk, mint mások – úgy tűnik, bevált. Igazából sosem követtünk senkit, viszont figyelemmel kísértük a versenytársainkat, és amit arra érdemesnek találtunk, azt átvettük, a magunk igényeire szabtuk. A titkunk talán abban rejlik, hogy jól szerveztük meg a tevékenységünket, és jó emberekkel vettük körül magunkat.
– Manapság szinte mindenkit érint a fluktuáció, a szakemberhiány. Önöknél is jelentős a munkaerő elvándorlása?
– Szerencsére ez nálunk abszolút nem jellemző, sőt éppen most – a cégalapításunk 20 éves évfordulója kapcsán – lepődtünk meg, hogy milyen sok – 60 fő körüli – törzsgárda kitüntetést adhattunk át a dolgozóinknak. Három fővel indultunk, és ma háromszázan vagyunk. Közülük sokan szinte az indulás óta velünk tartanak.
– A legtöbbet a nejem, Krisztina segített és segít a mai napig is, maximális a bizalom közöttünk, a főbb kérdéseket mindig megvitatjuk. Gyakran épp ő az ellenpont. Pénzügyesként nagyon racionális, jól látja a dolgokat, és ha kell, képes a női intuícióira is támaszkodni. Ezen felül, ami egy külső szemlélőnek első benyomásként is feltűnhet, az élhető, harmonikus és funkcionális munkakörnyezet kialakítása is az ő érdeme.
– De említhetném Csíki Tamást is, aki már 8 éve van velünk. Értékesítési vezetőként kezdett, tavaly óta ügyvezetőtársam, és a jobb kezemnek tartom. Neki köszönhetően egyre kisebb részt vállalhatok a napi operatív munkából.
– Fontos szereplő a cég működésében, Göncz Zoltán is, akit 2000-ben vettem magam mellé – az első munkatársam helyére lépett –, és ma már ő irányítja a fuvarozási tevékenységünket. Félszavakból is megértjük egymást.
– Ugyan így kiemelhetném a műszaki vezetőnket is, aki fiatal, pályakezdő sofőrként került hozzánk, akárcsak a helyettese, aki 1999-ben szintén sofőrként kezdett nálunk. Büszkén mondhatom, hogy az első 15 emberünkből 10 biztosan ma is itt van.
– Ennek ellenére, ha valaki hosszú idő után el akar menni tőlünk, azt mindig személyes kudarcként élem meg, mert mindez számomra azt sugallja, hogy valamit nem jól csináltam. Mindig keressem, keressük az okát, és ha hibáztunk, igyekszünk javítani. Szerencsére az ilyesmi csak ritkán fordult elő.
– A kettős ügyvezetéssel már a generációváltásra készülnek?
– Egyfajta tudatos, de hosszú távra szóló döntés volt ez a részünkről. Csíki Tamást 2017. január 1-jétől neveztem ki magam mellé ügyvezetőnek, és azóta gyakorlatilag mindent együtt csinálunk. A célom ezzel az volt, hogy még egy lépéssel hátrébb kerülhessek a napi ügyektől, teljes mértékben kiszállhassak az operatív irányításból, hogy minden időmet és energiámat a cég stratégiai és pénzügyi feladataira fordíthassam.
– A családon belül is van, aki majd idővel átveheti a stafétabotot?
– Két lányunk van, és mint tudjuk, a fuvarozás nem tartozik a közkedvelt női szakmák közé. Ennek ellenére az idősebb lányunk, Fruzsina (25) határozott érdeklődést mutat a cég ügyei iránt. Az IBS-en végzett közgazdászként, majd marketing managerként mesterdiplomát szerzett. Mindkét diplomamunkáját a fuvarozás témakörében írta, melyekre magas szintű szakmai elismerést is kapott. Ma már teljes értékű csapattársként segíti a munkánkat, és 10-15 év távlatában vele együtt úgy gondoljuk, hogy folytatja az általam megkezdett utat.
– A húga, Frida (22) pedig most fejezi be tanulmányait ugyancsak az IBS-en, szintén közgazdászként, de ő inkább a művészetek iránt érdeklődik. Szakirányként a művészet menedzsmentet választotta. Aztán, hogy mi lesz majd később? – ki tudja!
– A lányainkra soha sem akartuk ráerőltetni a cégvezetés terheit, csupán annyit szeretnénk elérni, hogy képesek legyenek a vállalatot annak valódi értékén kezelni.
– Persze egyelőre nem kívánom „elhagyni a fedélzetet”, most múltam 50 éves, és úgy tervezem, ha megadatik, még 15-20 évig szeretnék aktívan dolgozni.
– Nem beszéltünk még a vevőikről, a működési területükről. Kikkel dolgoznak együtt?
– Földrajzilag nagyon jó helyen vagyunk – nagyjából egyforma távolságra van a telephelyünk a tatabánya-környei, a tatai és az oroszlányi ipari parktól. Az ügyfeleink jelentős része itt található. A környékbeli cégek a főbb megrendelőink. A legrégibb, és talán legfontosabb partnerünk a Grundfos Magyarország Kft., 2000 óta dolgozunk velük, és kitűnő a kapcsolatunk. Az AGC Glass Hungary Kft.-től is sok munkát kapunk, és a Bridgestonnak is régóta fuvarozunk. A Reckitt Benckiser Kft.-vel fuvarozás területén évek óta együtt dolgozunk, és éppen most kötöttünk egy két évre szóló raktározási szerződést. Időnként kapunk megbízásokat az Alpla Kft.-től is, és együttműködünk – immár több mint tíz éve – a környei Agrifirmmel, illetve a mellettünk működő UBM Csoporttól is érkeznek hozzánk feladatok. Ugyancsak raktározásra kötöttünk szerződést az oroszlányi Suez Water Technologies and Solutions Kft.-vel (a korábbi Zenonnal, illetve GE-vel). Földrajzi értelemben kicsit távolabbi partnerünk a székesfehérvári Arconic-Köfém Kft. és a rácalmási Hankook Tire Magyarország Kft., valamint a győri autóipari beszállító a HBPO. A kevésbé ismert cégek közül mindenképpen megemlíteném egy vecsési partnerünket, a Vasanfer Kft.-t, akik autóipari robotokat gyártanak, velük megalakulásunk óta tartjuk a kapcsolatot.
– Emellett együtt dolgozunk számos nagyobb speditőr céggel is, közülük a legnagyobb a Kühne+Nagel Kft., és persze számos külföldi spedíció segíti a munkánkat, az importjainkat rendszerint velük oldjuk meg.
– Az ügyfélkörünk természetesen időről időre változik is, attól függően, hogyan sikerül megállapodnunk a díjakban, találkoznak-e az elképzeléseink.
– Rengeteg kamiont látni az utakon. Sok versenytárssal kell számolniuk?
– Magyarországon – Tata és környékén pedig különösen – sok a fuvarozással, szállítmányozással, raktározással foglalkozó társaság. Ehhez jönnek még a román, a bolgár, a török, a szlovák, a cseh, a lengyel kollégák. Mindenki érthető módon a lehető legnagyobb szeletet szeretné kihasítani a tortából.
– A piacunkra rányomja bélyegét annak legnagyobb hazai szereplője. Első helyen ugyanis egy mamutcég áll, több mint 3000 autóval. A második helyen álló vállalkozás 500, az őt követő 300 körüli autóval rendelkezik. A következő kategória a mi szintünk, nekünk most 155 vontatónk és 180 pótkocsink van, ez viszonylag jelentősnek számít. Ha a külföldi tulajdonú cégek leányvállalatait is nézzük, az első 10-ben benne vagyunk ezzel az állománnyal. Ha csak a tisztán magyar tulajdonú vállalatokat tekintjük versenytársaknak, akkor az 5. helyen állunk a rangsorban. Mondhatjuk tehát, hogy meghatározó szereplői vagyunk a piacunknak.
– Tavaly az alapításuk 20. évfordulóját, a napokban pedig egy nagyberuházásuk átadóját ünnepelhették. Milyen fejlesztések történtek?
– Másfél milliárd forintos beruházással egy logisztikai csarnokot, egy éttermet és egy üzemanyag kutat építettünk. Az új, 5000 négyzetméteres magasraktárunk tízezer raklapnyi árut képes befogadni, és ezzel összesen 15 ezer négyzetméterre nőtt raktáraink összterülete.
– Meglévő, 60 ezer literes üzemanyag-tároló kapacitásunkat egy új, 120 ezer literes töltőállomással bővítettük, melyet saját járműveinken kívül – később – szerződött partnereink is igénybe vehetik.
– Az éttermet azért nyitottuk, mert a környékünkön nem volt megfelelő étkezési lehetőség. Az új egységet nem csak a vállalkozás alkalmazottai, hanem bárki igénybe veheti. A konyhánk kamionsofőrökre szabott különlegessége, hogy kérésre az ételt hidegsokkolásos eljárásnak vetik alá, így az akár 3 napig is frissen tartható.
– Hogyan foglalná össze néhány mondatban a gondolkodásmódjukat, ha úgy tetszik a cégfilozófiájukat?
– Nekünk a szolgáltatási szektorban kell helytállnunk. Többet, jobbat kell adnunk a versenytársainknál. Ha ez nem sikerül, akkor nem tudunk kiemelkedni sem díjban, sem pozícióban, és nem fogunk előrébb jutni. Mindig a szakmaiságot helyezem az első sorba, a korrektséggel együtt. A tisztességes üzleti magatartást, a lojalitást minden kollégámtól elvárom. Ezt próbáljuk kifelé is sugallni. Szeretném, ha a partnereink azt látnák, hogy nálunk rend és szervezettség van, legyen szó akár az autóinkról, akár a szolgáltatásainkról. Nem mondom, hogy ez mindig tökéletesen sikerül, de ezt tartjuk szem előtt, és igyekszünk elérni ezt az állapotot. Az embereinket ennek szellemében képezzük, fejlesztjük. Fontosnak tartom, hogy régóta együtt dolgozó egységekről, kollégákról beszélünk. Az újakat éppen ezért viszonylag könnyen beintegrálhatjuk ebbe a jól működő rendszerbe. Megteszünk mindent, hogy a munkatársainknak a lehető legkulturáltabb és legélhetőbb környezetet biztosítsuk, az ehhez szükséges eszközöket előteremtsük.
– Összességében a menedzsmentünk, a középvezetőink a mi szakmánkban a legjobbak közé tartoznak. Alkalmasak arra, hogy a lehető leggazdaságosabban, a legoptimálisabban működtessék ezt a céget. A három portfóliónk – fuvarozás, szállítmányozás, raktározás – jól kiegészítik egymást, hol az egyikre, hol a másikra támaszkodhatunk jobban, de valamennyi a végső célunkat szolgálja, amire a szlogenünk is utal: „In balance”, azaz egyensúlyban lenni.
– Húsz évvel ezelőtt nem akartam vállalkozni, az élet mégis úgy hozta, hogy ma van egy két évtizede sikeres cégem, egy kiváló szakemberekből álló, 300 fős csapatom, egy nagy-nagy családom, akikkel sikerült elérnünk, hogy a szakmánk élvonalában dolgozhassunk. Úgy gondolom, erre csak büszkék lehetünk, becsülettel megdolgoztunk érte.
