Tóth László februárban csatlakozott a Transintertop csapatához, és bár csak öt hónapja dolgozik nálunk, már most nélkülözhetetlen tagja az export menetirányítói körnek. A diszpécseri munka kihívásairól, a sofőrökkel való kapcsolatról és a fuvarszervezés mindennapi tapasztalatairól beszélgettünk vele.
– Két pozícióban dolgozom párhuzamosan: export fuvartervező és menetirányító vagyok. Szeptembertől teljes körűen átveszem az exporttervezői munkát is – váltva egy kollégával -, jelenleg viszont még a menetirányítói feladatokra koncentrálok – kezdi László. A feladata korántsem egyszerű: pontosan kell követnie a gépkocsivezetők indulási és hazaérkezési idejét, figyelembe kell vennie a szabadságaikat, vezetési- és pihenőidejüket, valamint az adott feladatot is személyre szabottan kell megterveznie.
– Nem küldhetek el egy sofőrt 2000 kilométerre, ha pár nap múlva szabadságra megy. Mindenkinek meg kell találni az ideális fuvart, és minden fuvarhoz az ideális sofőrt. Ez nemcsak logisztikai, hanem emberi kérdés is.
László reggelente azzal kezdi a napot, hogy átnézi az aktuális lerakós autókat, és figyeli, történt-e valami az éjszaka: dugó, csúszás vagy épp korábbi érkezés. Mindenről pontosan tájékoztatják a partnereket, mert „nagyon fontos az információáramlás” – hangsúlyozza. Ha a sofőr terve felborul, azonnal újratervezés következik, és ehhez elengedhetetlen a rugalmasság és az állandó kommunikáció.
Az export menetirányító szoros együttműködésben dolgozik az export fuvartervezővel, meghatározott séma szerint, több nappal előre gondolkodva, hiszen egy dániai fuvarhoz már kedden el kell indulni, ha a lerakás csütörtökön esedékes. A fuvarfeladatokat a gépkocsivezetőkkel minden esetben egyeztetik: ha mindkét fél rábólint, akkor indul a munka.
A nyári időszak további kihívásokat tartogat: – A különböző országok eltérő közlekedési tilalmai, főként a péntek délutántól vasárnapig tartó kamionstopok megnehezítik a tervezést. Ezeket is figyelembe kell vennünk, nem közlekedhetünk úgy, ahogy szeretnénk – mutat rá a nehézségekre a menetirányító.
László nem véletlenül érti ennyire mélyen a sofőrök világát: 21 évesen, 11 éve kezdte pályáját nemzetközi kamionsofőrként, hat évig járta Európa útjait. „Gyerekkorom óta benne vagyok ebben a szakmában, édesapám és nagybátyám révén tízéves koromtól kamionok között nőttem fel.” Az egyetemi tanulmányait is részben a fülkéből végezte, online oktatáson keresztül, amíg az út és a munka engedte.
Bár korábban még eljátszott a gondolattal, hogy visszatér a volán mögé, ma már biztos benne: „megtaláltam a helyemet a Transintertopnál. Mostanra irodai dolgozóként tekintek magamra, és jól érzem magam ebben a szerepben.”
Ez a háttér adja azt a különleges érzékenységet, amellyel a sofőrökkel kommunikál. „Tudom, mikor kell felhívnom őket, és mikor van az a helyzet, amikor jobb, ha hagyom őket pihenni. A vezetési és pihenőidő szent és sérthetetlen. Pihenten mindenki higgadtabb és hatékonyabb, a problémákat is jobb ilyenkor tisztázni.”
Tapasztalatait a kapcsolatokban is kamatoztatja: „Úgy érzem, jó viszonyt ápolok minden kollégával. Nem csüngünk egymás nyakán, mindenki önállóan dolgozik. Én pedig próbálom elkerülni azokat az ütközőzónákat, amiket korábban sofőrként én is nehezen éltem meg.”
A munkája legnagyobb öröme az, amikor mindenki elégedett: a partner, a sofőr és ő maga is. „Ez egy csapatmunka. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a sofőrök ülnek a kormánynál, ők viszik végig a feladatot. A mi dolgunk, hogy a háttérből mindent megtegyünk a sikerükért.”
Cseh Teréz
