Egy vállalat életében mindig nagy öröm, ha soraiban köszönthet egy-egy új kollégát, de különösen örömteli, ha egy saját nevelésű újoncról van szó. A Transintertop mindig nagy gondot fordított dolgozói képzésére, továbbképzésére, támogatta az ebbéli elképzeléseket, és a különféle képzőintézményekkel is törekszik az együttműködésre. Egy ilyen szakmai gyakorlati képzés keretében került a céghez Selmeczi Barbara is, aki a vállalat budapesti irodáját erősíti, immáron már nem tanulóként, hanem friss diplomás munkatársként.

– Hogyan kerültél a Transintertop csapatába? A Selmeczi név gondolom nem véletlen.

– A Budapesti Gazdaságtudományi Egyetemen tanultam, a Külkereskedelmi Karon. Nemzetközi gazdálkodást tanultam angol nyelven, és a kötelező iskolai szakmai gyakorlathoz kerestem megfelelő helyet. Tudvalévő, hogy az egyetemről kikerülő friss diplomások tapasztalat nélkül nehezen találnak munkát, mert elvárás, hogy a gyakorlatban is hasznos tudással rendelkezzenek. Így került szóba a Transintertop is. A választás kézenfekvőnek tűnt, mert valóban, rokoni szálak is fűznek a céghez. Eredetileg 12 hétre szegődtem a vállalathoz azzal a céllal, hogy megszerezzem azt a szakmai tapasztalatot, ami aztán a diploma után az induláshoz elengedhetetlen.

– 2021 októberében kezdtem itt, akkor még csak heti három napon, hat-hat órában. Azután, ahogy egyre kevesebb tantárgyból kellett már csak vizsgát tennem, áttérhettem a napi hatórás munkarendre, majd idén januártól már teljes munkaidőben foglalkoztatnak a vállalatnál, immáron diplomás munkatársként.

– Hogyan sikerült összehangolni a munkát és a tanulást?

– Az egyetemi évek nem voltak könnyűek, de jó volt, hogy a napirendembe fokozatosan épülhetett be a munka, ami így célokat és tapasztalatot is adott. A Transintertopnál végül nem csak a szükséges alapot tudtam megszerezni, de az itt töltött néhány évi munka abban is segített, hogy kitaláljam, ha végeztem, mivel is szeretnék foglalkozni. Nagyon megtetszett a logisztika. Az egyetemen a tanulmányaim ugyan nem kifejezetten erre fókuszáltak, de voltak vállalati logisztikai órám és több más olyan óra is, ami ehhez kapcsolódott. Sokat tanultam itt, és az iskolában elsajátított elméleti tudásomat hasznosítani tudtam a gyakorlatban.

– Az elmélet mindig más, mint a gyakorlat. Te hogyan érezted mindezt?

– Nagyon más, annak ellenére, hogy az iskola tényleg jó alapokat adott. Rengetegféle számítást végeztünk már az iskolapadban is, de amit az ember a gyakorlatban sajátít el, az mégiscsak életszerűbb, hiszen ez egy vállalatnál egy élő, működő rendszer. Nem ugyanaz nap mint nap benne lenni, benne dolgozni, mint az egyetemen előadásokon hallgatni az elmélet. Az iskolapéldák alapján nem igazán lehet fogalmat alkotni ezekről a folyamatokról. Jó érzés, hogy a munkámmal, az elméleti és a gyakorlati tudomásommal ma már képes vagyok segíteni a kollégáim munkáját, átlátom a folyamatokat, mert az évek során egy teljes képet kaptam-a szállítmányozásról, annak feladatairól.

– Milyen segítséget kaptál a tanulmányaid támogatásához a Transintertoptól?

– Az említett szakmai gyakorlat kapcsolt minket össze, de végig nagyon sokat segítettek, megértőek, elnézőek voltak velem, ha esetleg hibáztam, vagy, ha épp suliba, esetleg vizsgázni kellett mennem, ha tanulnom kellett. Kaptam lehetőséget home office-ra is, ami korlátozottan vehető igénybe a cégnél, de én ebben is kivételezett helyzetben voltam, segítettek, hogy tudjak tanulni, szakdolgozatot írni.

– Sűrű volt, főleg ez az utolsó félév, napi 8 óra munka mellett már nem olyan egyszerű összeegyeztetni a tanulmányokat, a vizsgákat, de tényleg mindenki nagyon támogató volt.

– Természetesen az sem volt mindegy, hogy a munkámért fizetést is kaptam, és ugyanazt a cafetéria-rendszert, amit a többi kolléga is.

– A budapesti irodát erősíted, de azért időnként megfordulsz a központban, Környén is? Esetleg a kamionozásba is belekóstoltál már?

– Nagyon örülök, hogy Budapesten dolgozhatok, mert a fővárosban élek, így könnyebb bejárnom. A munkámból adódóan néha-néha Környén, a nagy központban is megfordulok.

– Természetesen azt nem hagyhattam ki, hogy beüljek egy ilyen csodamasinába a Transintertop telephelyén, de utazni még nem volt szerencsém benne. Huzamosabb időre nem is biztos, hogy be merném vállalni, de egy egynapos, rövidebb utat szívesen kipróbálnék, mondjuk Ausztriába. Ez is sokat adhatna az eddigi tapasztalataimhoz. Más elképzelni, hogy milyen problémákkal szembesülnek a sofőr kollégák, és más megélni azokat.

– Több olyan kollégám is van, akik kamionsofőrként kezdték a pályájukat, tőlük kaptam némi betekintést ebbe a szakmába, mindig mesélik a történeteket, és látszik, hogy ők tényleg mélyebben ismerik ennek a területnek a mindennapjait, hiszen a saját bőrükön tapasztalták meg mindezt. Éppen ezért engem is érdekelne, kísérőként szívesen belekóstolnék a kamionos életbe. Rengeteg empátia kell ehhez a munkához, és a saját, megélt tapasztalatnál biztos, hogy nincs jobb. Persze itt is folyamatosan benne vagyok, hallom a telefonbeszélgetéseket, követem a történéseket, sokat fejlődök nap mint nap. Olyanoktól tanulhatok, akik több, mint 15 éve benne vannak a szakmában.

– Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert már elsőre jó csapatba kerültem, ahol megbecsülnek, és ahol lehetőségem van a folyamatos fejlődésre. Ráadásul egyetlen nő vagyok ebben a kis fővárosi gárdában, és a fiúk igazán figyelmesek velem szemben, remek helyem van itt, és igyekszem is megbecsülni ezt a lehetőséget.

Cseh Teréz