Ahol hosszú távra is érdemes munkát vállalni
Kamionsofőr – de miért épp a Transintertopnál?
A „régi motorosok”, a több éve a cégnél dolgozó kamionsofőrök után most néhány, a közelmúltban a Transintertop gárdájába került kollégát kérdeztünk meg. Alapvetően arra voltunk kíváncsiak, miért éppen a Transintertop mellett tették le a voksukat, milyen előnyök vonzották ide őket.
Gosztenschnik Péter
– Amióta az eszemet tudom, az volt az álmom, hogy kamionsofőr leszek. Ma már persze az álomból munka lett, de én még ma is hivatásként tekintek a szakmámra. Édesapám fertőzött meg vele, kamion-, illetve buszsofőr volt 30 évig. 2006-ban lett meg a hivatásos jogosítványom, azóta én is a volán mellett ülök. 8 évet nemzetköziztem, de amióta családom van, gyerekeim születtek, azóta belföldön dolgozom. Itt is a belföldi osztályon vagyok.
– A család fontos számomra, nem mindegy, mennyi időt tölthetünk együtt. Általában 8 körül kezdek, és napi 10-12 órát dolgozok, közeli fuvarjaim vannak, nem kell több napra, messzire elmennem, az estéimet mindig otthon tölthetem, nem pedig a kamionban.
– Ugyancsak fontos számomra az anyagi biztonság, amit a TIT-nél megkapok. Az előző helyemen változékony volt a bér, hol többet, hol kevesebbet kerestem. A Transintertop egy stabil nagyvállalat, és ez számomra megfelelő garancia.
– Az is szempont volt a váltáskor, hogy ez a munkahely közel van hozzám, Oroszlányban lakom. A feleségem szúrta ki a céget egy facebook post alapján. Ez ritkaságnak számít, mert általában ajánlással kerülnek ide az új kollégák. Jómagam is – bár még csak február óta vagyok a cégnél -, hoztam már ide új dolgozót, akit be is tanítottam. Úgy gondolom, akit én javaslok, azért én is felelek. Különösen igaz ez az én esetemben, mert egy nullkilométeres, friss jogosítvánnyal rendelkező kollégát hoztam ide. Úgy tűnik, kölcsönösen jó döntés volt, hiszen már 4. hónapja a TIT csapatát erősíti. Fontos számomra az is, hogy a szakmai tapasztalatok mellett a hivatástudatot is átadjam. Sajnos eléggé felhígult a szakma, sokan csak a pénzre hajtanak, de csak a pénzért ezt nem lehet csinálni. Ez a szakma egy egész embert kíván, aki a szívét-lelkét képes beletenni a munkába. Enélkül el sem tudom képzelni, hogy lehet ezt vállalni.
– Szempont volt az is, hogy már most saját autót vezethetek. Igaz, jócskán van már benne kilométer, de ez sem műszakilag, sem esztétikailag nem látszik. Nekem nem nagyon kellett szervizbe hordanom az autómat, ami azt jelzi számomra, hogy ezek a járművek – valamennyi egységesen Scania – megfelelő módon vannak karban tartva, a TIT saját szervize jól végzi a munkáját. Persze ehhez az is kell, hogy az autó gazdája időben jelezze, ha esetleg van valamilyen probléma.
– Az irányítás, a fuvarszervezés is nagyon jól végzi a munkáját, az általam kitűzött teljesítménynormákat maximálisan segítik, nem akadályoznak meg abban, hogy azt el is tudjam érni. Kifejezetten jó a nexus, megbecsülik az embert. Segítséget eddig ritkán kellett kérnem, de ha mégis, akkor azonnal meg is kaptam mind a sofőr kollégáktól, mind az irodában dolgozóktól. Lehet rájuk számítani. Nekem pedig ennél több motiváció nem igazán kell. Itt ugyanis nincs, ami elvegye a kedvemet.
Cseh Teréz
