Akár néhány év alatt el lehet jutni a vezető beosztásig

A kamionozás jó lehetőség a karrierváltásra

 

Sok ember érzi úgy, hogy nincs a helyén, nem azt csinálja, amit szeret, ami számára lehetőséget nyújt álmai megvalósítására. Közülük a legbátrabbak képesek váltani, amihez kiváló lehetőséget kínál például a kamionozás. Wittmann Balázs is a bátrak közé tartozik. A vendéglátósból, majd raktárosból lett kamionsofőr nem csak, hogy megtalálta a helyét a nemzetközi fuvarozásban, de már a területén csoportvezetői szerepet is kapott. Ő felel az országos szinten is ismert, nemzetközi fuvarozó, szállítmányozó vállalat, a Transintertop Kft. intermodális szállítmányainak a bécsi terminálon történő feladásaiért. A vasúttal kombinált közúti szállítás nem csak korszerű, de újszerű, zöld szolgáltatás is, hiszen jelentős CO2-megtakarítást biztosít, így nem csoda hát, ha egyre többek érdeklődését felkelti.

 

– Tudatosan készült erre a pályára, vagy a véletlenek játékának köszönhetően lett kamionsofőr?

– Az utóbbi. Hosszú éveken át a vendéglátásban dolgoztam, Tatabányán. Pultosként kezdtem, majd a szamárlétrán haladva egy kaszinó üzletvezetője lettem. Amikor a magyar kormány bezáratta az ilyen jellegű vendéglátóhelyeket, Németországban próbáltam szerencsét. Egy raktárban helyezkedtem el komissiózóként. Áru-összekészítőből aztán két év alatt a raktárvezetői pozícióig jutottam, ami talán mutatja, hogy mindig igyekszem kihozni magamból a maximumot. Ekkor csörgött rám egy magyar tehergépjármű oktató barátom azzal, hogy az OFA indít egy ingyenes tehergépjármű-vezetői képzést, amit érdemes lenne elvégeznem, még akkor is, ha utána úgy döntök, nem ebben a szakmában helyezkedem el. Vonzónak találtam az ötletet, hogy hazamenjek, mert a külföldi munka miatt sajnos csak a hétvégéken láthattam a kisfiamat, meg már kezdett elegem lenni a folytonos ingázásból is.

– Hazajöttem, letettem a vizsgákat, és elhelyezkedtem egy furgonos cégnél, nemzetközi viszonylatban jártam. Idővel aztán rájöttem, ha már egyszer megvan a C és E-kategóriám, érdemes lenne inkább nagyobb járműre váltanom.

 

– Hogy jött képbe éppen a Transintertop?

– A testvérem kontrolling vezetőként, az édesapám pedig a portaszolgálaton dolgozott a Transintertopnál, így nem volt ismeretlen előttem a cég. Azt tudtam, hogy ide nehéz bekerülni, a tapasztalat mellé a személyes ajánló is elkelt akkoriban. Nekem ezen a téren tehát volt segítségem. Néhány hetes bel-, majd külföldi próbaút után aztán már egyedül is mehettem. Ennek immáron öt és fél éve. Ez idő alatt idehaza és külföldön is fuvaroztam.

 

– Hogyan került az intermodális szállítócsapatba?

– Amikor először hallottam a vasúttal kombinált szállításról, azonnal jelentkeztem, hogy szívesen vállalnám azt, így – az elsőt ugyan nem, de – a második pótkocsit már én vihettem ki a bécsi terminálra. Körülbelül két éve indultunk ezzel az új szolgáltatással, én azóta ezen a területen tevékenykedem. Eleinte heti három alkalommal indítottuk a fuvarokat, ma már a napi szállításnál tartunk, és folyamatosan bővülünk.

– Alapvetően azért választottam ezt az irányt, mert már nem igazán szerettem hosszú távolságokra, 4-5 napra eljárni, és mivel a fiam is kicsi volt – most 13 éves -, jobbnak láttam, ha minden nap itthon lehetek, találkozhatok vele. Mindamellett azért is szimpatikus volt ez a munka, mert itt a nyelvtudásomat is kamatoztatni tudom. Tervezhetővé vált így az életem.

 

– Hogyan néz ki ez a munka a gyakorlatban?

– Rendszerint dél körül van az indulás a környei telephelyünkről. Az is gyakori, hogy előbb Biatorbágy felé vesszük az irányt, az egyik legnagyobb partnerünk raktárához, ahol fölpakolunk, és onnan megyünk Bécsbe, a vasútállomásra. Ott az áru egy korszerű rakodástechnikával vonatra kerül, Düsseldorfban pedig már várják a kollégák, újra kamionra rakják a szállítmányt, és viszik a megfelelő rendeltetési helyre.

– A folyamat ellenkező irányból, párhuzamosan is zajlik. Az úgynevezett kinti vonatos kollégáim feladják a pótkocsikat vasútra Düsseldorfból, majd mi Bécsben az érkezés után felakasztjuk és indulunk vele a telephelyre. Rendszerint este 7-10 óra között érkezek meg, attól függően, hogy minden simán ment, vagy épp adódott némi megoldandó probléma.

– A munkarendünk hétfőtől szombatig tart, természetesen a mindenkor előírt pihenőidők, szabadnapok betartása mellett.  A délelőttjeim zöme tehát szabad, ami sok előnnyel jár, és minden vasárnapot otthon tölthettek.

 

– Mennyire elégedett azzal, amit a Transintertop nyújtani tud?

– Amikor idekerültem, érezhetően egy jó kollektíva fogadott, segített mindenki, megkaptam a szükséges útmutatásokat, átadták a praktikus tudnivalókat, és a háttérben, az irodán is maximálisan támogatták a munkámat, a beilleszkedésemet. Öt és fél év alatt, amióta itt vagyok, sokat változott itt minden, de ha nekem eddig bármivel gondom akadt, arra mindig találtunk megoldást. Ha kellett, az irányítás is próbálta úgy szervezni a fuvarokat, hogy az számomra is megfelelő legyen. A vezetőség is segítőkész.

– Anyagilag a kamionozás mindenképpen kifizetődőbb, mint a gyári munka. Ha valaki gyarapodni szeretne, előbbre jutni, a gyerekeit, unokáit segíteni, akkor ez megadja erre a lehetőséget. Saját autóval járok, ami természetesen Scania, ahogyan a flotta minden tagja, és én elégedett vagyok vele.

– Korábban olyan munkát végeztem, ami meglehetősen nyüzsgő életmódot követelt, sok ember között, nemzetközi környezetben mozogtam. Ez az új munkakör számomra ehhez képest nyugalmat, kiegyensúlyozottságot hozott. Szeretem, hogy ezeken az utakon van időm gondolkodni, tervezni a jövőt.

Cseh Teréz